Kétszeresen hátrányos
és bizonytalan helyzetb˝ol szólalok meg, amikor a
sepsiszentgyörgyi Reflex Nemzetközi Színházi
Biennáléról írok – a fesztivál
jelentéktelen, de elkötelezett munkatársaként,
és éppen a rendezvény félidején,
négy vendégel˝oadáson túl, négynek
el˝otte. Ez is reflex, nevezzük publicista-reflexnek, az
idegrendszer önkéntelen válasza a küls˝o
ingerekre, jelen esetben a fesztiválra, amely folyamatosan
intenzív reakciókat vált ki mind a helyi, mind a
szakmai közönségb˝ol.
Bár a Tamási Áron
Színház rendezvénye nem tematikusan szervez˝odik
– a színház hatvan éves fennállására
egy kerekasztal-beszélgetés emlékeztetett, a
„két közép-európai évad
legkiemelked˝obb el˝oadásai” pedig mint merítés
nyilván a teljesség igénye nélkül,
az adott feltételek között értend˝o –, az
el˝oadások több nap távolságából
is párbeszédbe lépnek, egymásra felelnek,
ellentmondanak, kiegészítik egymást,
összességükben egyazon képet árnyalják,
mintegy körberajzolják a néz˝o világát.
Hisz a reflexió természete, hogy a befogadó
egyben tárgya is a tükörben megjelen˝o képnek.
A fesztivál A karnevál
utolsó éjszakájával nyitott, amely
várakozásteli kezd˝ojelenetével és az
el˝oadást uraló izgatott nyüzsgéssel éppen
jól tükrözte az els˝o nap hangulatát. A
budapesti Katona József Színház nem els˝obálos
Romániában. Az Ivanovval Bukarestben, a
Ledarálnakelt˝untemmel épp Sepsiszentgyörgyön
ny˝ugözték le a közönséget három,
illetve alig fél évvel ezel˝ott. A TAMper2-n
szeptemberben játszott Bodó Viktor-féle Kafka
után a Katona teljesen más arcát mutatta meg
Goldonival. Ha Bodó egyike a mai Magyarország
legfiatalabb és radikálisan új színházi
nyelvet m˝uvel˝o rendez˝oinek, Zsámbéki Gábor
személyében a Katona igazgatóját és
a hetvenes évek magyar színjátszásának
kaposvári frontemberét tisztelhetjük. A
karnevál..., cselekményénél fogva
hatalmas kalamajka, futkosás, perpatvar. A társulatát
mint csapatot és színészeit mint egyéniségeket
bens˝oségesen ismer˝o vezet˝o kézjegye látszik
meg azon, ahogy a felfordult világ búcsú-˝orületét,
az utolsó karneváléjszaka össze-visszaságát
mint jó velencei takács harmonikus mintába
szövi. A rajzolat nyugtalanító. Anzoletto, a
fiatal mintarajzoló mehet, ahová meghívása
szólítja. Csakhogy a szabadság bizonytalanságot
jelent. A Katona szolid színpadáról a
pályakezd˝o Ötvös András ijedten kutatja a
szabadúszó jöv˝ot.
A József Attila Színház
saját profiljától jócskán
különböz˝o el˝oadással mutatkozott be. Az
angyalföldi színpadon els˝osorban szórakoztató
és zenés darabokat játszanak, amint honlapjukon
vallják, közönségüknek „olyan témára
van igénye, amely lehet fontos és komoly, de
megoldható.” Dürrenmatt darabja eleve nem ilyen, és
a Tallér Zsófia által dallá komponált
banalitások, Zsótér Sándor rendezése,
valamint a f˝oszerepre meghívott Ladányi Andrea csak
meger˝osíti, hogy Az öreg hölgy látogatása
cím˝u darab alaphelyzete nem megoldható, legfeljebb
elintézhet˝o, egy vaskos milliárdért. Zsótér
amolyan joker a magyar színházban, bárhová
hívják meg (és ˝o megy), felforgatja a lapok
állását, színházakat porol le,
színészeknek segít újjászületni.
Ladányi Andrea, a táncos-koreográfus ebben az
el˝oadásban született meg mint prózai színész.
Alakítása messzemen˝oen az el˝oadás
legizgalmasabb eleme. Arca rezzenéstelen, nem olvasni le róla
mást, mint a bels˝o figyelmet – a táncos
koncentrációját a mozdulatra, Claire
Zachanassian összpontosítását a jól
kitervelt bosszúra. Ladányi egyetlen konstans
állapotból dolgozik, nem épít érzelmi
ívet. Mintha Claire-nek nemcsak a valószer˝utlenül
tökéletesre komponált szívós, inas
teste, de az arca is protézis volna. A Katona el˝oadásának
vérb˝o, szertelen hangulata után a József
Attila groteszk, hideg világa - hasonlóan jó
kivitelben.
E sorok írásakor a prágai
Divadlo Komedie a ma esti A per cím˝˝u el˝oadását
próbálja a szentgyörgyi színpadon.
Bukarestb˝ol elindult már az Odeon Színház,
amely holnap adja el˝o Ionesco-el˝oadását.
Csütörtökön a házigazda társulat
játssza az Yvonne, burgundi hercegn˝ot. Íme, egy
tematikus (abszurd) blokk egy nem-tematikus fesztiválon. Az
Oreszteia lengyel újraértelmezése, Jan Klata
rendezése után tíz nappal, a fesztivál
záróakkordjaként Michael Thalheimer
Aiszkhülosz-vízióját mutatja be a Deutsches
Theater. A krakkói Stary Teatr és a berlini el˝oadás
azonban külön-külön is, és a kett˝o
összeolvasása is olyan élmény, amely
túlfeszíti e cikk határait, ezért
meg˝orzöm egy következ˝o írás tárgyául.
- Articole in legatura
- Bienala Internaţională de Teatru Reflex, Sfîntu Gheorghe - Ediţia I, 17-29 martie 2009